A családom a legnagyobb kincs az életemben, a velük töltött idő a legértékesebb számomra. Imádom a természetet, kávéfüggő vagyok, szeretem Anyukám mézeskrémesét, nyáron a hideg rozéfröccsöt, a Balatont, Norah Jones-t, a hortenziát, nyári vihar után a levegő illatát. A legnagyobb szerelem mégis a fotózás… ez valamikor akkor kezdődhetett nálam, amikor gyerekként ültem a villamoson és iskolába zötyögtem. Mindig figyeltem, ahogy a reggeli napsugarak besütnek az ablakon és megvilágítanak egy egy arcot. Azokban az arcokban elmélyedtem és próbáltam megfejteni, hogy mit mesélnek. Történetet. Azóta tudatosan figyelem és keresem ezeket a történeteket, hogy képek formájában elmesélhessem nektek.

 

Nem tudok a fotózásra munkaként tekinteni, máig teljesen magával ragad egy-egy pillanat szépsége, az őszinte, ‘nyers’ képek szerelmese vagyok. Nekem az a jó kép, amikor a szemek és a mimika mesélnek, ha érintés érzelmet sugároz, ha nevetés egy igazi felhőtlen gyermeki örömkitörést takar. Nem szeretem a pózokba rendezett, üres családi képeket, én a személyiséget és az egymás iránti érzéseket szeretném viszont látni a fotóimon. Továbbá fontos, hogy a fotózás egy élmény legyen mindenki számára, egy közös kirándulás, játék, kikapcsolódás.

 

Mindezek mellett, ami még kiemelkedő szerepet játszik számomra: a környezet. Imádom a természetet, nekem egyetlen emberi alkotás sem tud szebb lenni egy vihar utáni égboltnál, egy nyári naplementénél, egy zúzmarás téli tájnál vagy egy balatoni kilátásnál. Ezért, ha csak tehetem, naplementekor fotózok gyönyörű helyszíneken.

 

Ha te is szeretnél magatoknak a fenti értékek mentén emlékeket, hangulatokat megörökíteni, keress bizalommal, és én segítek neked megőrizni a pillanatot!